Történelem
Arad kitűnő földrajzi elhelyezkedése a történelem folyamán nem mindig bizonyult a város számára kedvező adottságnak. A 11. században már létező településként tartották nyílván és írások szerint már 1131-ben egyháza is volt. Az Erdélyből szállított fa és só meghatározó raktárhelye és piaca. A 16. századtól kezdven, a tatár és török hódoltság idejétől kezdve hanyatlani kezdett a település. A 18. század első részében a városba szerb határőrségeket helyeznek. A 19. század első felében újra virágozni kezd, visszanyeri kereskedelmi- gazdasági szerepét, mely fejlődés bizonyítéka a szabad királyi város cím.
Forradalom tere (foto : Flicrk by DEDE_LE)
Az 1848-49-es szabadságharc idején itt adta át Kossuth a hatalmat Görgeynek, a közelben lévő Világosnál történt a fegyverletétel majd október 6.-án Aradon végezték ki a tizenhábor tábornokot. 1949 után az érdélyi bosszúhadjáratot Haynau Aradról irányította. A város újkori fejlődése az 1867-es kiegyezést követően indul el. A város ipari fejlődése a közlekedési vonalak kiépítése felértékelte a többnemzetiségű és felekezetű Aradot a térségben, oktatási és művelődési központtá alakult.
Régi homlokzat (foto : Flickr by DEDE_LE)
Olyan jeles festők kötődnek Aradhoz, mint Paál László (1846-1879), Munkácsy Mihály (1844-1909); költők, írók: Tóth Árpád (1886-1928), Kuncz Aladár (1886-1931); tudósok: Simonkai Lajos (1851-1910) botanikus tanultak és tevékenykedtek a városban. Az első világháború előtti időkben világhírű művészek tartottak előadásokat.
Szerb ortodox templom (foto : Flickr by urban pengium)
Az első világháborút követően Románia részeként határ közeli város lett, de fejlődése tovább zajlott, majd 1950-től egészen napjainkig felerősödött.
A hagyományos ipar, mint a vagon-, esztergagép-, ruhagyártás mellette az újabbak is idetelepültek mint, vegyipar, gép-, bútor-, élelmiszergyártás. 1910-es felmérések szerint a 63 ezer lakosának 63%-a magyar.
1990 után a külföldi tőkebefektetések közkedvelt helye, aminek eredményeként a város környékén több ipari park is létesült.
Sólymos várrom (foto: Bodó család)
Aradi Vártemplom (foto: Bodó család)
Arad kitűnő földrajzi elhelyezkedése a történelem folyamán nem mindig bizonyult a város számára kedvező adottságnak. A 11. században már létező településként tartották nyílván és írások szerint már 1131-ben egyháza is volt. Az Erdélyből szállított fa és só meghatározó raktárhelye és piaca. A 16. századtól kezdven, a tatár és török hódoltság idejétől kezdve hanyatlani kezdett a település. A 18. század első részében a városba szerb határőrségeket helyeznek. A 19. század első felében újra virágozni kezd, visszanyeri kereskedelmi- gazdasági szerepét, mely fejlődés bizonyítéka a szabad királyi város cím.
Forradalom tere (foto : Flicrk by DEDE_LE)
Régi homlokzat (foto : Flickr by DEDE_LE)
Olyan jeles festők kötődnek Aradhoz, mint Paál László (1846-1879), Munkácsy Mihály (1844-1909); költők, írók: Tóth Árpád (1886-1928), Kuncz Aladár (1886-1931); tudósok: Simonkai Lajos (1851-1910) botanikus tanultak és tevékenykedtek a városban. Az első világháború előtti időkben világhírű művészek tartottak előadásokat.
Szerb ortodox templom (foto : Flickr by urban pengium)
A hagyományos ipar, mint a vagon-, esztergagép-, ruhagyártás mellette az újabbak is idetelepültek mint, vegyipar, gép-, bútor-, élelmiszergyártás. 1910-es felmérések szerint a 63 ezer lakosának 63%-a magyar.
.jpg) Csanádi palota I.
(foto : Flickr by access.denied) |
.jpg) Villamos (foto : Flickr by giamp) |
1990 után a külföldi tőkebefektetések közkedvelt helye, aminek eredményeként a város környékén több ipari park is létesült.
Sólymos várrom (foto: Bodó család)
Aradi Vártemplom (foto: Bodó család)